A nyár egyik legforróbb hétvégéje közeledik, irány a Balaton - természetesen vonattal. Íme néhány jótanács, hogyan lehet olcsón és zsúfoltság-mentesen utazni Budapestről a Tóhoz.
1. Kerüljük el a csúcsidőt!
Szinte mindenki péntek délután, és szombat délelőtt indul útnak, és vasárnap este tér haza. Aki el akarja kerülni a zsúfoltságot, válasszon más napot, illetve napszakot az utazásra. A vasút a hét minden napján szinte ugyanazzal a menetrendi kínálattal és kapacitással áll az utasok rendelkezésére. Csúcsidőben emiatt zsúfoltság van, de hétközben szellősen, kényelmesen lehet utazni, minden csomagunknak jut külön ülőhely, még a lábunkat is fel lehet tenni a szemközti ülésre – persze csak cipő, szandál és papucs nélkül.
2. Válasszuk meg jól a vonatot!
Lehetőség szerint kerüljük a péntek délután, és szombat délelőtt Budapestről a tavak felé induló ütemes gyorsvonatokat, mert ezek zsúfoltságra hajlamosak. Vasárnap délután szintén kerüljük a menetrend (Elvira) szerint elvileg leggyorsabb vonatokat, mert mindenki azokkal akar utazni. A kicsit lassabb, mentesítő jellegű, több helyen is megálló vonatok sokkal kényelmesebb utazást biztosíthatnak. Az északi partra utazók kerüljék a „Katica” márkanevű kis motorvonatokat.
3. Aranyszabály a peronon és vonaton is: Go West!
Ha muszáj csúcsidőszakban utaznunk, akkor feltétlenül a vonatok „nyugati” végén keressünk helyet. Úgy is írhatnánk, hogy mindig a vonatok Budapesttől távolabb eső részén keressünk magunknak helyet, ott találni fogunk még csúcsidőben is. Lehetőleg még a peronon bandukoljunk nyugatra, Budapesten és a balatoni állomásokon egyaránt.
- Déli pályaudvaron irány a vonatok első kocsija! Hangsúlyozzuk, a vonat első kocsija nem az, amit a pénztár felől elsőként elérünk, merthogy az az utolsó kocsi. Mivel hátulról közelítjük meg a vonatot, az „első” a vonat legmesszebbi kocsija, azt keressük meg. Ahogy haladunk előre a kocsik mellett, úgy lesz egyre több ülőhely. Szóval, Előre! Rendületlenül.
- Kelenföldi felszállás esetén (mely péntek délután nem ajánlott, ha biztos ülőhelyeket szeretnénk) szintén ugyanez az alapszabály: gyalogoljunk jó előre. Ne zavarjon meg a metróépítkezés miatt részben lezárt peron, bandukoljunk jó előre a rácsok mentén. Hiába széles a peron, a vonat éppen az építési terület melletti keskeny peronszakaszon fog megállni, sőt, az első kocsik azon túl, a már újra széles részen. (Hogy miért pont a keskeny részen áll meg a vonat kocsijainak zöme? Ezt ne firtassuk. Lényeg, hogy a forgalmistánknak így kevesebbet kell gyalogolnia, az utasok meg majd csak megtanulják mi a módi.)
- Hazautazóban, a Balatonról Budapest felé tartva a vonatok vége felé (tehát ismét csak nyugat felé) helyezkedjünk a peronon. Ne kövessük a nyugdíjasokat, akik igyekeznek a vonat elejébe szállni, mondván a Déli pályaudvaron így kell majd a legkevesebbet gyalogolni. Mert ez ugyan igaz, de cserében lehet, hogy egész úton állniuk kell.
Magyarán, „Go west!”: oda- és visszaútban is az állomási peronok nyugati végén várakozzunk, a vonatok nyugati, Budapesttől távolabbi végét célozzuk meg, - ott még csúcsidőben is lesz ülőhely. Ha ezt a peronon nem jól lőjük be, a vonaton belül már nehéz lesz átvergődni a tömegen. De ha sikerül, akkor ne ijedjünk meg a vonat közepére sorozott kerékpárszállító kocsiktól, azokon is bátran keresztül lehet menni, az attól nyugatra eső kocsikban további ülőhelyek várnak. Ugyanakkor ha a vonatunk csatolt motorvonatokból áll, akkor menet közben már nincs lehetőségünk átmenni egyikből a másikba, ezért különösen fontos a peronok nyugati végére való helyezkedés!
4. Hazafelé szálljunk fel az első alkalmas vonatra!
Ez egy vasárnapi jótanács, mely mögött az a logika, hogy a Budapest felé tartó vonatok menetrendje ugyan kis mértékben eltérő, de a valóságban csak ritkán történik meg, hogy egymást megelőzik. Olyan sűrűn járnak a vonatok vasárnap este Budapest felé, és olyan sokat késnek, hogy ha időre ki is megyünk egy vonathoz, jó eséllyel elérjük az eggyel korábbit. Szálljunk fel rá, ki tudja mikor jön a miénk. Egy dologra azért figyeljünk: nehogy véletlenül helyjegyköteles vonatra szálljunk, ha nincs helyjegyünk, vagy gyorsvonati pótjegy köteles vonatra, ha nincs gyorspótjegyünk (ez utóbbit júliusban még pótdíjazás nélkül megválthatjuk a fedélzeten is).
5. Vegyünk helyjegyet!
Ha csúcsidőben utaznánk, és biztos ülőhelyet szeretnénk, (mert mondjuk Kelenföldön szállnánk fel), érdemes 180 (pénteken és vasárnap délután 300) forintért helyjegyet váltani. Mind a déli, mind az északi partra kétóránként közlekednek azok az ütemes gyorsvonatok, melyekre - a kötelező gyorsvonati pótjegyen felül - helyjegy is váltható. Cserébe nem csak sima ülőhelyet kapunk, hanem InterCity minőségű kocsiban elvileg légkondicionálást is. Ez utóbbitól azonban ne várjunk sokat, a kinti hőmérséklettől csak 5-10 fokkal lesz hűvösebb, viszont az ablakok nem lehúzhatóak, így a menetszélben nem bízhatunk.
6. Keressük meg a legjobb ár-érték-arányú expresszvonatokat!
A Budapestről a Balatonra közlekedő vonatok szinte kivétel nélkül csak gyorsvonati pótjegy váltása mellett vehetők igénybe, melynek ára ilyen távolságra amúgy nem vészes, 150-250 forint. Van azonban néhány kivétel, melyek ismeretében többedmagunkkal, nagyobb családdal utazva már akár egy-két ezrest is meg lehet takarítani. Ha a déli partra valamelyik személyvonatot választjuk, (alkalmasint székesfehérvári átszállással), az északi partra pedig a Tekergő márkanevű, kicsit lassabb és kicsit szakadtabb kocsikból álló gyorsvonatokat, megúszhatjuk a gyorsvonati pótjegyet. Az Elvirán érdemes lehet átböngészni a menetjegyárakat is, a menetrendi lekérdezésekkor. A legjobb ár-érték arányt azonban két speciális expresszvonat biztosítja, melyek Szegedet és Miskolcot kötik össze a déli parttal, név szerint a csak hétvégén közlekedő Aranyhíd expressz, és a mindennapos Ezüstpart ezek. Ezek délelőtt 10 körül haladnak át Budapesten, a Déli pályaudvart nem érintik, Kelenföldről 10:16-kor, illetve 9:41-kor indulnak. Ezekre a vonatokra gyorsvonati pótjegyet nem kell váltani, de helyjegyet igen. Az utóbbi az esetek többségében kicsit olcsóbb, és emellett még fix helyet is biztosít, ráadásul mindkét vonatban első osztályú, vagy annak megfelelő minőségű, részben felújított kocsik közlekednek.
7. Vigyünk magunkkal enni és innivalót!
Egy-egy speciális vonattól eltekintve egyik vonaton sincs büfékocsi, vagy mozgó étel-ital árusítás. Igaz, hogy – főleg a Balaton parton – jó eséllyel fog a vonatunk több állomáson is pár percet vesztegelni, amikor is le lehet ugrani frissítőért, de inkább legyünk felkészülve, főleg innivalóval.
8. A csoportos utazást jelentsük be!
Ezáltal együttes elhelyezést is kérhetünk, ahol nem kell vegyülni a többi utassal, és van esély arra, hogy miattunk többlet kocsikat továbbít a vonat. Ezáltal a többi utas sem fog utálni, mert a csoportunk miatt nem tud leülni. Csoportos utazásnál kerüljük a csúcsidei, és a „Katica” vonatokat, mert azok kapacitása kicsi, és nem bővíthető.
9. Kerékpárral utazva körültekintően válasszunk vonatot!
Szinte minden vonaton szállítható kerékpár, de nem mindegy, hogy mennyi. Nincs lehangolóbb annál, mint amikor a kerékpárunk miatt nem férünk fel egy vonatra. Az északi partra válasszuk a Tekergő vonatokat, és kerüljük a Katicákat, a déli partra menve válasszuk a nagy befogadóképességű kerékpárszállító kocsikat továbbító vonatokat (meg vannak jelölve a menetrendben is). A beérkező vonatot várva helyezkedjünk a peron közepére, és hallgassunk a hangosbemondóra, hátha közli, hogy a biciklis kocsi a vonat melyik részén lesz. Igyekezzünk a kerékpárok beszállításával, mert ezzel sokat teszünk azért, hogy sem a mi vonatunk ne késsen, sem a szembejövő vonatokat ne késleltessük meg.
10. Készüljünk a késésre!
Volt már erről szó, de sajnos muszáj kihangsúlyozni: legalább 20 perc késéssel kalkuláljunk, ha a rokonokat ki akarjuk rendelni az állomásra, vagy ha csatlakozó vonatra, autóbuszra akarunk átszállni. Ha időre kell megérkeznünk valahova, inkább induljunk el egy vagy két vonattal előbb, akkor talán nem késünk el.
Jó utat mindenkinek!
