Csúfos vereséget szenvedett a DVSC focicsapata az Európa Ligában egy nem túl neves norvég csapattól. A volt bajnok szenvedése egy különvonati gőzmozdonyéra emlékeztet.

Aranylábú fiaink mai performansza csak annyiban köthető a vasúthoz, hogy - legalábbis nevében - egy vasutas sport club-ról van szó. Ne is firtassuk, hogy mi értelme ennek egyáltalán ennek a V betűnek a klub nevében, és hogy miért és mennyit is költ a MÁV (rajta keresztül a központi költségvetés) az sportra, pláne az élsportra, már csak azért sem, mert a mai teljesítmény is minden volt, csak nem élsport.

Sebaj, ez a csapat fog milliárdokért új stadiont is kapni, ahol majd biztos lezúzzuk az ilyen jött-ment norvég bajnoki helyezetteket. Csak az a kérdés, szabad-e erre költeni. Megéri? Honnan vegyük el a pénzt e célra?

Látva a fiúk 90 perces szenvedését, az idei Bakonyvasúti nap jutott eszembe. Győr és Veszprém között lelkes amatőrök próbálják sok munkával, és - a Cég veszteségtérítését nézve - bőséges közfinanszírozással életben tartani, sőt fejleszteni az életképtelent, a szivet melengetően szép tájon vezető Győr-Veszprém vasútvonalat. Elérték, hogy műemléki védettséget élvezzen a vonal egy szakasza, csakhogy ezzel pont az irányba tettek egy lépést, hogy itt ne közforgalom, hanem csak múzeumvasút legyen.

Mivel utas és áru nem nagyon van, szerveznek programokat, hogy legyenek. Évente néhányszor összejön egy szép nagy csapat különvonatozni, végigutazni, fotózni, olykor még egy gőzössel is megmászatják a hegyvidéki pályát.

Ez az idén korlátozottan sikerült. A gőzmozdony nem bírta a terhelést, és úgy szenvedett, mint a lokis fiúk a norvégok ellen.

És pont így szenved az a pályamester, akinek talpfákat kellene kerítenie, mert a vonal alsó szakaszán jelenleg olyan rossz a pálya, hogy ki van zárva a forgalomból. Mint a DVSC az európai kupából.