Vasárnap este pezsgődurrogástól voltak hangosak a bakterházak. Tán még azok a vasutasok is koccintanak egyet, akik amúgy sohasem isznak. Van mit ünnepelni: túl vagyunk az utóbbi évek talán leggázosabb nyári menetrendjén, anélkül, hogy a média a vasúton köszörülte volna uborkás nyelvét.

Már az átkosban is szokás volt, hogy a szezon elején - ahogy a vízügyi miniszter is ivott a tó vizéből - a MÁV vezérigazgatója és udvartartása is körbejárta a balatoni állomásokat. Májusban ezért "társadalmi rohammunkában" ment a padfestés, a kavicsgereblyézés és a virágládák beültetése.

Hát idén ez volt a legkisebb gondunk.

A legnagyobb pedig az volt, hogy nem készült el határidőre a Kelenföld-Tárnok pályafelújítás, pedig ez lett volna az alapfeltétele a bővített balatoni nyári menetrendnek. Így úgy jártunk, mint az egyszeri ember, aki annak ellenére megtartja a jó előre megtervezett házavató bulit, hogy a tető még nem készült el, és emiatt ő és az összes vendége ronggyá ázik.

Hát, idén nem csak mi, az utasok is ronggyá áztak. Persze csak képletesen, mert ez a nyári menetrend inkább a forró vagonokban való veszteglésről szólt. Tán még soha nem késtek ennyit a balatoni vonatok, mint az idén. A 20-30 perces késések mindennaposak voltak, de a 40-50 perc sem volt ritka.

A Guinness-rekorder a Záhony-Balaton "fürdősvonat", mely egész Kelet-Magyarország egyetlen közvetlen kapcsolata a Balatonnal. Ez a vonat majdnem minden nap egy órát késett, de volt amikor több mint 4 órát. A vonat nem csak késéseben, de hosszúságban is rekorder volt: egész nyáron úgy közlekedett, hogy nem fért be a peronok mellé. 2 mozdony húzta, és 12-15 kocsiból állt, az első kocsik mentek a déli partra, a hátsók az északira. Mindkét részben volt egy - technikailag oda nem illő - kerékpárszállító kocsi is. Az ajtókat nem lehetett központilag zárni, és ez egy olyan vonaton, ahol főleg gyerekcsoportok utaztak, elég szerencsétlen dolog, de hálistennek ebből se lett baj.

Hála a Cég nagyszerű ezirányú marketing tevékenységének, idén nyáron rekordszámban utaztak kerékpárosok a Balatonra. Ez alapból örömteli lenne, de sajnos az esetek többségében olyan lassan pakolták fel-le a bringájukat a vonatra, hogy miattuk fokozódtak a vonatok késései. Egyes vonatokra ki kellett írni, hogy "kerékpárosoknak nem ajánlott", mert az igények bőven meghaladták a kapacitást, és ebből már az első héten látványos veszekedések voltak. Jövőre ezt is jobban kell majd megszervezni.

A mindennapos késésekhez nagyban hozzájárult a Balatonon is tökéletesen működő "egy-falu-egy-ajtó" elv: akárhány ajtaja is volt egy vonatnak, egy adott állomáson minden utas ugyanannál az ajtónál akart felszállni, és ez bizony percekig eltartott. A diákcsoportok és tanáraik felelőssége szintén elévülhetetlen, ők tötymörögtek csak igazán.

Gépészeink sem voltak a helyzet magaslatán. Szinte minden nap bedöglött egy mozdony vagy egy motorvonatunk, nem ritkán a nyílt vonalon, így nem csak a rajta utazókat zárta magába órákra, de az egész vasútvonal forgalmát sikerült blokkolnia.

A fő probléma azonban alapvetően a menetrend kifeszítettsége volt. Volt olyan vonat, amely menetrend szerint szinte minden állomáson félre kellett álljon, hogy az egyvágányú pályán elengedjen egy szembejövő vonatot. 20-30 perces késések mellett ez nyilván nem is sikerülhetett, és onnantól kezdve beindult a dominóhatás, végül kártyavárként omlott össze a menetrend.

Mától azonban mindennek vége.

Pezsgőt bontanak a vonal mentén a forgalmászok, mert hétfőtől sokkal kevesebb vonat kerülgeti egymást, vége a bolondok házának. Lesz idő végre visszaülni az asztalhoz, nem pedig egyfolytában az elhaladó vonatoknak integetni. Bő két hónapig csúcsra lehet járatni egy rendszert, de utána muszáj lazítani, mert idegileg sem lehet bírni.

Pezsgőt bontanak a jegyvizsgálók (kalauzok), mert végre hétvégén is végig tudnak majd menni a vonatokon anélkül, hogy lábakon, csomagokon kellene átbukdácsolniuk, és a késésekre meg a zsúfoltságra panaszkodó utasok kellene nyugtatniuk. Nem sok kellemetlenebb érzés van, mint a vonatok peronján aszalódó, nyűgös utasoktól még a jegyet+gyorspótjegyet/helyjegyet is követelni, és ha nincs, vagy nem jó a jegyük, akkor még kegyetlenül pótdíjazni. A csatlakozásmulasztás miatt idegeskedőkről és a késési igazolást követelőkről nem is beszélve...

Pezsgőt bontanak a mozdonyvezetők, mert végre visszaszorulnak a Desiro motorvonatok az északi partól, újra "rendes" vonatokkal lehet billegni, kényelemesen, szellősen.

Pezsgőt bontanak az információsok és pénztárosok, akiket nem támadnak már le az utasok a késések matti panaszaikkal, és mindenféle értetlenkedő kérdéssel.

Pezsgőt bonthat mindenki, aki olyan vonatot vezetett vagy menesztett, amely még véletlenül sem fért be a peron mellé. Ezt is megúsztuk baleset nélkül, ha már késés nélkül nem.

Pezsgőt bonthatnak az új márkanevek, a Katica, a Tekergő és a Kék Hullám kitalálói is, mert ezek szépen beivódtak a köztudatba - hogy jövő nyárig elfelejtődjenek, és majd újra bedobhatóak.

Már az is önmagában pezsgőt érdemel, hogy ezúttal épp a nyári menetrend végeztével köszöntött be a hűvösebb idő, így várhatóan nem lesz abból sem gond, hogy már augusztus végén valódi átmenet nélkül, téli menetrend szerint, sokkal kevesebb kapacitást mozgatva közlekednek a vonatok.

Egyszóval, vége a nyári menetrendnek, melynek lebonyolításához többtízezer vasutas áldozatos munkája , és többmillió utas türelme kellett. Tekintettel arra, hogy a megannyi probléma ellenére sem kerültünk a hírekbe, úgy tűnik, jól együtt tudtunk működni. Köszönjük.